Végre nagynehezen elkészült a Diplomatervem. A vége fele nagyon besűrűsödtek a dolgok, egész nap csak a diplomatervem csináltam, nem juttot másra idő, még blogolásra sem. Így most lesznek dolgok, amit utólag fogok leírni.
Ez az utolsó félévem az egyetemen. Ez a félév a Diplomaterv elkészítéséről szól. Egy korábbi bejegyzésembe már írtam a Diplomatervemről, a vele kapcsolatos adminisztrációs tevékenységről. Mint már írtam a feladatom egy egyetmi projektnek a része, aminek az elkészülési határideje március vége volt. Ezért minden időmet a feladat konkrét megvalósítására fordítottam, hogy készen legyünk a határídőre, és be tudjuk mutatni a stabilan működő rendszerünket. Ennek megvolt az az előnye, hogy időben elkészültem a feladatom lényegi részével, vagyis sikerült megírni a müködő programot, így nem kellett attól tartanom, hogy nem leszek kész vele május közepére. Hátránya viszont az volt, hogy a dokumentációs résznek csak ezután tudtam nekiálni. Vagyis maradt másfél hónapom, hogy megírjam a diplomatervem. Először úgy gondoltam, hogy ennyi idő bőven elég lesz, de a végére eléggé időhiányba kerültem. Ez persze köszönhető volt annak is, hogy egész nap dolgoztam, majd fáradtan hazaérve nem sok kedvem volt a diplomatervet írni. Maradtak a hétvégék, de hát azok közül is elég sok elment erre-arra. Tehát a vége fele kénytelen voltam kivenni két hét szabadságot, hogy időbe be tudjam fejezni.
Szóval elég lassan kezdtem bele, nomeg a kezdet mindig nehéz. Már a bevezető megírása gondot okozott. Míről szóljon, milyen nyelvezettel, milyen részleteséggel írjam? Nem triviális. Ezután jön egy-két fejezet, ami általánoságokról, a feladathoz kapcsolódó, a feladathoz felhasznált rendszerekről, technológiákról szól. Ezekhez elég sok anyagot kell gyűjteni, elég sok anyagot kell fordítani, ami sok idő. Ezen fejezetek után kezdenek jönni a feladahoz szorosan kapcsolódó dolgok, majd végül a feladat tervezésének, megvalósításának a megírása. Ez az a rész amit saját kútfőből kell megírni, bár ez megy a legkönnyebben, hiszen itt kell leírni, hogy mit, és hogyan csinált az ember. Majd a végén jön az összefogalaló, irodalomjegyzék, stb. ezeknek a megírása is elég sok időt vesz igénybe.
Az előzőekből kiderül, hogy egy ilyen feladat megírsánál az idő az amit nagyon nehéz felmérni, és beosztani. Nekem is sikerült elég rendesen elcsúszni a dolgokkal, és a leadási határidő elött két héttel szinte még sehol sem tartottam. Ez mondjuk azért is volt csalóka, mert első körben megírtam a szöveges részt mindenféle ábrák, és formázás nélkül. Amikor így a végére értem azt tapasztaltam, hogy 30 oldalnál járok, és minimum 60 oldalnak kell lennie. Ekkor jött egy kisebb pánik, de azért biztam benne, hogy sikerülni fog. Szóval elkezdetem kiegészíteni azokat a részeket ahol nem részleteztem túl a dolgokat, meg elkezdetm ábrákat pakolgatni, az ábrákhoz magyarázó leírásokat készíteni. Az ábrák elkészítése is elég sok idő volt. Szóval kezdett gyarapodni az oldalak száma, meghát a végén a formázás is sokat dob rajta. A végére azért sikerült egy 63 oldalas dolgozatot készítenem.
Szerencsére a konzulensem elég segítőkész volt, és elég sokszor mondta, hogy mit kell átírni. Persze ezt még az utolsó héten is megtette, szóval a leadási határidő elött pár nappal voltak még módosítások. Persze az utolsó napig nem lehetett húzni a dolgot, hiszen még be is kellett köttetni. Manapság elég sok helyen készítenek gyors kötést, de mivel midenki az utolsó napra hagyja a kötettést, ezért ezek a helyek mind be vannak telve. Szóval utolsó hét csütörtök reggel eljutottam odáig, hogy vihettem nyomtatni, beköttetni. Be is mentem egy ilyen gyorskötőhöz, persze tömve volt a bolt, és a fél órásnak hirdetett elkészülési idő helyett, már csak péntek reggelre tudták válalni a dolgot. Hát ez egy kis aggódásra adott okot, de végülis a leadási határídő péntek dél volt, szóval még belefért. Péntek reggel rohantam a diplomakötőhöz, szerencsére készen volt a kötés, így rohantam a konzulenshez aláíratni, majd utána rohantam a tanszéki adminisztrációba leadni. Természetesen mind a három helyszin elég messze van egymástól, szóval lejártam a lábam a nagy rohangálásba, de végül fél tizenkettőkor sikerült leadnom a Diplomatervem.
Tehát sikerült, elkészűlt a nagy Mű, nagyon örülök neki, mert a végére már nagyon elegem volt belőle. Anno amikor a főiskolás szakdolgozatom írtam, akkor is nagyon szenvedtem , és mondatm is magamnak, hogy többet nem akarok írni ilyet, most viszont mégis kellett írnom és most mégjobban szenvedtem. Remélem mostmár többet tényleg nem kell írnom. :)
Ezután most jól elbírálják, majd június közepén meg majd jól megvédem, elötte pedig még néhány tárgyból sikeres államvizsgát kell tennem. Remélem ezek már könnyen fognak menni, és akkor végre befejezhetem a sulit.
